Hétköznapjai azzal telnek, hogy Brüsszelben az Európai Unió megbízásából jogi szakszövegeket fordít dánról vagy portugálról görögre, esetleg azerirõl vagy fehéroroszról angolra. Aki négy munkanyelvnél többet képes használni, azt már kiemelkedõ képességûnek tekintik az uniós tolmácsok és fordítók körében. Joannisz ötször ennyi nyelven dolgozik.
Ellentétben a legtöbb "soknyelvû" emberrel, Ikonomu története nem azzal kezdõdött, hogy különbözõ anyanyelvû szülõk gyermekeként varázsolta el tudatát a nyelvi változatosság. A görög pénzügyminisztériumi igazgató atya és a hittantanárnõ anya nem is igazán érdeklõdött a nyelvek iránt. Joanniszt azonban bosszantotta, hogy Kréta szigetén vakációzva nem értette a turisták beszédét, ezért ötéves korára megtanult angolul, két évvel késõbb németül, tíz éves korára olaszul. A többi már ment, mint a karikacsapás.
Nyelvtehetségét maga sem tudja megmagyarázni, egyszerûen "ragad rá" az idegen szó. Szülei mindenesetre lelkiismeretesen vették neki az audio-segédanyagot azokhoz a nyelvekhez, amelyekhez nem volt könnyû nyelvtanárt találni. Késõbb aztán egyetemek sorát látogatta végig, különbözõ ösztöndíjakkal: járt a Columbián, a Harvardon, Bécsben, Pekingben és
Tenerifén.
Már régen ott tart, hogy pusztán az idegen nyelv ismerete kevés számára: a nyelv csupán kulcs különbözõ kultúrák és életérzések megismeréséhez. Ezt olyan, átlagember számára is nyugodt szívvel befogadható kijelentéssel támasztja alá, hogy "képtelenség görögül megtanulni, ha nem iszol hozzá görög bort". Azt már egy kicsit kevesebben tudják követni, hogy Joannisz a latin mellett két további holt nyelvet is elsajátított - a gótot és a szanszkritot -, hogy "megfürödjön" a gótok és szanszkritok világában. Emellett rajong az óiráni költészetért, Tolsztojt és Dosztojevszkijt pedig csak orosz eredetiben tartja élvezhetõnek. Úgy tervezi, hogy könyvet ír az ókori civilizációkról, mert nagyon megragadta õt az óegyiptomi kultúra, valamint a gnosztikus irodalom.
Belátja, együtt kell élnie bizonyos mértékû magányossággal - azzal, hogy mexikói utazásáról például sokat mesélhet a barátainak, de a leghatalmasabb ottani élménye, az antropológiai múzeumban tett látogatás csak keveseket érdekel. Nem nagyon szeret összejárni olyan emberekkel sem, akik hozzá hasonlóan sok nyelvet beszélnek, mert meglátása szerint õket csak a nyelvtanulás érdekli.