Mint kiderült, a kamaszkortól egészen negyvenig csökken a boldogságérzet. A továbbiakban, 46 éves korig kiegyenlítõdnek a pozitívumok és negatívumok, innentõl viszont egyre jobban érzik magukat az emberek, akik 74 éves korban a legboldogabbak. Míg a tinédzserkor végén a boldogságindex 5,5, negyvenéves korra ez a mutató 5-re esik vissza, a hetvennégy évesek esetében viszont eléri az 5,9-es szintet.
A kutatók szerint - akik vizsgálataikról a Social Indicators Research címû szaklapban számoltak be - nincs mit csodálkozni a hetvenesek megelégedettségén. Míg a 20-30-as korosztályok a családalapítással, házvásárlással, karrierépítéssel vannak elfoglalva, az idõsebbeket már kevesebb felelõsség terheli, s több idõt fordíthatnak önmagukra, amit aligha tehettek meg fiatalabb éveikben. Ráadásul a korral nagyobb hangsúly helyezõdik a lelki tényezõkre, az emberek elfogadóbbak, jobban megbecsülik, amijük van.
Érdekes módon a boldogságérzet korral összefüggõ változásáról inkább a brit válaszadók számoltak be. A megkérdezett német férfiakra és nõkre beszámolójuk alapján a viszonylag állandó elégedettség jellemzõ egész életük folyamán.