Az elsõ látásra elõnynek tûnõ jelenség a statisztika szerint azonban igazából hátrány: a számítógépet rendszeresen használó gyerekek ugyanis évrõl évre gyengébb bizonyítványt vittek haza, a legrosszabb eredmények pedig a szegény családból származó fiatalokhoz fûzõdtek. Miért? Mert míg a jó körülmények között élõ gyerekekkel sokat tudtak foglalkozni a szülõk és számos különórára járatták õket, a hátrányos helyzetû kicsikkel hosszú ideig senki sem foglalkozott, egyedül - és irányítás nélkül - kalandoztak tehát a weben.
De vajon mi okozza az eredmények drasztikus romlását a számítógépet gyakran használó gyerekek körében? Mint kiderült, az ifjak bizony nem tanulásra, hanem elsõsorban chatre, közösségi portálok böngészésére és játékra használják a netet, és ezek közül a tudomány mai állása szerint egyik sem járul hozzá a kiemelkedõ tanulmányi teljesítményhez, sõt, más információforrások és kulturális kapuk híján rettenetesen beszûkítik a világképet és rombolják az agysejteket. Éppen ezért a szakértõk arra biztatják a családokat, hogy ne ültessék a kicsinyeket órákra felügyelet nélkül a gép elé, foglalkozzanak velük sokat és mindenképpen tanítsák meg õket a netes jelenlét veszélyeire és alapvetõ etikai szabályaira. Így a netszörfölésbe hamarabb és könnyebben beépül a hasznos oldalak böngészése és az információgyûjtés képessége (ami az utóbbit illeti, nem értjük, mi okozhatja a kognitív disszonanciát, elvégre a Google a legjobb barátunk, ne féljünk használni). Mindenesetre kíváncsiak vagyunk, mi derül majd ki a 2005-2010 közötti statisztikákból…