Achille Zozime: "Isteni jelnek veszem azt, hogy az elsõ nem katolikus programom sikeres lett. Szeretném tudásommal a mások által szervezett programokat segíteni! Eddigi 40 évem alatt sok minden kimaradt az életembõl, amelyet most szeretnék bepótolni!"
Ach hamarosan egy könyvet is megjelentet arról, hogy milyen módon "motiválták" a híveket. Az írás az érdeklõdést figyelve nagy siker lesz.
Achille Zozime: "Az elmúlt 10 éveben minden lépésünket tudatosan terveztem meg. Egy idõ után rájöttem, hogy nem a mise végén kell az adománykérõ kosarakat körbe indítani, hanem akkor amikor a mise a segítségrõl, felebaráti szeretetrõl szól. A kosárba induláskor mindig papírpénzt tettünk, így a késõbbi adakozók nagy része is nagyobb értékû papírpénzt adott. A bejárat melletti adománygyûjtõ láda mellé mindig egy apáca növendéket állítottunk. Így elértük, hogy sokkal többen támogassanak minket. Most már kimondhatom, de az adományozók többsége férfi volt. Ha egy nagyobb program kapcsán szerettük volna az egyházközösségünk tagjait mozgósítani, akkor mindig egy eseményt szerveztünk. Ezeket az eseményeket közösségi programként hirdettük meg, így sokszor kimaradni ciki volt. Aki tanulmányozta már az egyházakat az tudhatja, hogy mindegyik egy jól felépített stratégia alapján mûködik! Úgy, mint a marketingben!"