Eladták a házukat, utazgatni kezdtek, és luxusnyaralásokon múlatták az idõt. Hatalmas összegeket költöttek vacsorákra és ötcsillagos szállodákra abban a hitben, hogy a férfi életbiztosítása majd fedezi a kiadásokat. Franknek saját barkácsüzlete volt,de elajándékozta az ottani szerszámokat és egyéb ingóságait. A nyugdíjas cigizni és kávézni is elkezdett a diagnózis után, pedig korábban mindkettõrõl sikerrel leszokott.
A körút után hazatértek szülõvárosukba, hogy ott várják meg, amíg Frank meghal. A férfi azonban kitûnõ egészségnek örvendett, nyomokban sem érezte a rosszullétet, a fájdalmat és gyengeséget, amivel az orvosok ijesztgették.
Csaknem két évvel a diagnózis után derült csak ki, hogy Frank nem beteg. Az ápoló, akit a hospice ügynökség rendelt ki melléje, közölte vele, hogy téves volt a kórház diagnózisa.
Az idõs pár természetesen nagyon boldog volt, ekkorra azonban már tetemes mennyiségû adósságot halmoztak fel. Gyakorlatilag mindenüket felélték, így a jó hír után nyomasztó anyagi gondokkal kezdtek küszködni. Az egészségügyi hatóság vizsgálatot indított az ügyben.