Ám a filmkészítõknek nemcsak a kutyaidomítással gyûlt meg a bajuk. Owen Wilson anyukája sem volt egyszerû eset.
A történet egy közös életét kezdõ ifjú párról szól, és a színész azt kérte rendezõjétõl, hogy amikor a történetben megjelennek a szülõk, az õ felmenõit saját anyja és apja játszhassa.
Annyira átélte a feladatát, hogy folyton saját nevén, Owen-nek szólította életbeli és filmbeli fiát.
Az egészen egyszerûnek tûnõ, rövid képsort vagy húszszor kellett megismételni: õ a kamera elõtt mindig újra elfelejtette, hogy a történetben más neve van a gyerekének.
„Tény, ami tény, a kutyák könnyebben voltak taníthatóak.” - ismerte el utólag Wilson.