Életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte csütörtökön a St.Pölten-i tartományi bíróság az "amstetteni rémként" emlegetett Josef Fritzlt.
Aki csaknem 24 éven át bezárva tartotta és vérfertõzõ viszonyra kényszerítette a lányát.
Elõzõleg az esküdtek valamennyi vádpontban - gondatlanságból elkövetett emberölésben, nemi erõszakban, vérfertõzésben, súlyos kényszer alkalmazásában, személyes szabadság korlátozásában és rabszolgasorsban tartásban - egyhangúlag bûnösnek mondták ki a vádlottat.
A nyolc esküdtbõl és a három hivatásos bíróból álló testület egyszersmind úgy rendelkezett, hogy a személyileg és lelkileg súlyosan torzult, de büntetõjogi felelõsségének tudatában lévõ hetvenhárom éves férfit utalják be az abnormális elítéltek számára fenntartott elmegyógyintézetbe.
Még mielõtt ismertették volna vele eljárási jogait, Fritzl magához ragadta a szót, és tiszta, erõs hangon közölte: tudomásul veszi az ítéletet, és ügyvédjével egyetértésben nem kíván élni a fellebbezés lehetõségével. A vezetõ bíró ennek fényében bejelentette, hogy az ítélet tüstént jogerõssé vált.
Rudolf Mayer ügyvéd a tárgyalást követõen újságíróknak csupán annyit mondott: azután, hogy védence elõzõ nap minden vádpontban elismerte bûnösségét, kétség sem lehetett a büntetés jellege és mértéke felõl.
A végzettségét tekintve mérnök férfi világszerte nagy port felvert ügye tavaly áprilisban pattant ki. Akkor derült fény arra, hogy Fritzl hét gyermeket nemzett a betonbunkerbe zárt, az idén negyvenhárom éves Elisabethnek. Az egyik csecsemõ - egy ikerpár tagja - azonban háromnapos korában megbetegedett és meghalt, holttestét a férfi saját bevallása szerint egy kályhában elégette, a hamvakat pedig a kertben elásta.
Elisabeth és három gyermeke az apjuk által épített föld alatti tömlöcben sínylõdött tavaly tavaszig, anélkül, hogy valaha is láttak volna természetes fényt. Három másik gyereket - két lányt és egy fiút - a "nagyszülõk" magukhoz vettek: õk úgy nõttek fel, hogy még csak nem is hallottak testvéreikrõl.
A két és fél évtizeden át tartó gaztettrõl sem a vádlott feleségének, sem közös gyerekeiknek - összesen heten vannak, Elisabeth a harmadik legidõsebb - még csak sejtelmük sem volt. A mérnök azonban nemcsak a családját vezette félre, hanem a környezetét és a hatóságokat is megtévesztette.
A legsúlyosabb büntetési tételt, az életfogytig tartó szabadságvesztést a bíróság az emberölés vádpontja alapján mondta ki, ugyanis az osztrák jogrendben nincs lehetõség az egyes vádpontokban kiszabott büntetések összevonására. Az ügyész záróbeszédében külön felhívta a figyelmet arra, hogy maga Fritzl is elismerte: semmit sem tett a beteg csecsemõ életének a megmentésére. Christiane Burkheiser értelmezése szerint az orvosi segítséghívás elmulasztásával szándékosan és tudatosan járult hozzá az újszülött halálához.
Az áldozatok - a feleség és a gyerekek, Elisabethet is beleértve - saját érdekükre hivatkozva elõre közölték, hogy nem kívánnak sem tanúskodni, sem megjelenni a tárgyaláson. A vádlottat felvételrõl szembesítették az áldozatok, elsõsorban is Elisabeth által elmondottakkal. Fritzl azután változtatta meg korábbi, csupán részleges beismerésen alapuló álláspontját, és vállalta bûnösségét az összes vádpontban, hogy a tárgyalás második napján, kedden az esküdtek elõtt lejátszották a vallomásokat rögzítõ, mintegy 11 órát kitevõ felvételt.
Sajtóberkekben mindazonáltal továbbra is találgatják, vajon nem inkább annak tudható-e be a férfi hirtelen pálfordulása, hogy - miként azt a Kurier osztrák lap felröppentette - Elisabeth titokban mégiscsak megjelent a tárgyalóteremben, és látványa megrázó hatást gyakorolt az apjára. Az újság értesülését hivatalosan nem erõsítették meg.