A kilencvenes évek körülrajongott szexbombája volt, akinek nem csak izgató teste, de terpesze is legenda lett.
Hollywood nagyvadjai fordultak meg az ágyában, mégis egyedül maradt. Sorozatunk elsõ részébõl kiderül, hogy a színésznõ mennyiért prostituálódott Európában és miért nem kellett a rendezõknek.
Sharon Stone egy kis pennsylvaniai városban született szegény munkáscsaládban. Édesanyja takarító, édesapja pedig gyári munkás volt.
A kis Sharon több szempontból is különleges gyermek volt. Egyrészt kimagasló intellektuális képességekkel rendelkezett, tizenöt esztendõs volt, amikor korengedménnyel felvették az Edinboro egyetemre. Ám nem csak észbeli képességei, hanem külseje sem volt mindennapi. Magas volt, szõke, hosszú combú és minden ízében szexis.
Tizenhét évesen megnyerte a Miss Pensylvania versenyt, ezután Európába ment szerencsét próbálni. Ugyan hivatalosan Sharon mindig azt mondta, hogy modellkedett, valójában azonban luxusprostituáltként kereste a kenyerét és pornófilmekben is szerepelt.
– Ezer dollárt keresett egy-egy éjszakáért, vagy hétvégéért. Gyönyörû, izgató fiatal lány volt, akiben keveredett a romlatlanság és a gátlástalanság. A gazdag üzletemberek imádtak vele szeretkezni, hiszen szép, fiatal, izgató teste volt, és pénzért gyakorlatilag bármire kapható is – mesélte Stone-ról egykori madamja.
A színésznõ két évig élt az öreg kontinensen prostikjént, mire elegendõ pénze összegyûlt visszatért New York-ba, hogy szerencsét próbáljon. Stone maga így emlékezik vissza azokra az idõkre.
– 18 éves koromban vesztettem el a szüzességem. Éppen ideje volt! Egy olasz férfit választottam ki erre a célra – nyilatkozta a Paris Matchnak.
Meg is vádolták, hogy gátlástalan, saját célja érdekében mindenkin és mindenen keresztül gázol.
"Tudom, azzal szereztem magamnak hírnevet, hogy levetkõztem, ne feledjék azonban, nagyon sokan cselekednek hasonlóan, mégsem figyeltek fel rájuk. A legfontosabb, hogy amikor vetkõzni kell a kamerák elõtt, azt intelligensen kell tenni. Én mindig az eszemet, s nem az ösztöneimet használtam, amikor így kellett cselekednem Az ember látástól vakulásig dolgozhat, ha a szerencse nem szegõdik hozzá. Nekem szerencsém volt – mondta.
Tényleg szerencséje volt: elsõ filmszerepét Woody Allen adta neki, innen pedig nem volt megállás.