A versenyzõk szerint a könnyfacsaró zöldség gyors megtisztításához a legfontosabb a kézügyesség, az éles kés és egy kemény fadarab, amellyel folyamatosan élezni lehet a pengét.
A résztvevõk elmondták, hagymapucolás közben nekik is potyognak a könnyeik, a titok azonban, az hogy nem szabad a szemet dörzsölni, csak pislogni kell, és így elõbb-utóbb elmúlik a könnyezés.
Petrovics Józsefné a verseny után elárulta, négy évtizede, kilencéves korában kezdett hagymát pucolni, s minden esztendõben, amikor szezonja van, belefog - a külsõ szemlélõnek nem éppen könnyûnek látszó - munkába. Férjével egy nap alatt hat-hétmázsa hagymát is megpucolnak.
A hagymatermesztésnek több évszázados hagyományai vannak Makón, a levéltári adatok alapján már 1760-ban nagy mennyiségben termelték e zöldséget a térségben. Az itteni hagyma az 1888-as brüsszeli világkiállításon különleges íz- és illatgazdagságával, és rendkívül magas szárazanyag-tartalmával világhírt vívott ki magának, és aranyérmet szerzett.
A makói hagymát kedveltté tette a kereskedõk elõtt, hogy erõs tömör héja miatt jól szállítható és hosszú ideig eltartható, s a kitûnõ földnek, a bõ tavaszi esõnek és a forró nyárnak köszönhetõen vetélytársainál két-három héttel korábban érik.