Két óra alatt 23 dollárt kereshet az, aki hajlandó puszta kézzel aranyat bányászni Nigériában. Óriási lehetõség ez egy olyan országban, ahol naponta 2 dollárnál is kevesebbõl élnek az emberek.
"Alig két hét alatt már három gyermekemet vesztettem el ebben a járványban, és õ már a negyedik, aki megbetegedett" - siránkozott egy csemetéjét a kezében tartó családanya, aki épp egy távoli faluba indult, hogy segítséget kérjen.
Az ólommérgezésben szenvedõk kezelését, valamint a fém által szennyezett levegõ, folyók és talaj tisztítását több nemzetközi szervezet, többek között az ENSZ, az Orvosok Határok Nélkül és a WHO együttesen próbálja megoldani, és igyekszik gátat szabni a további megbetegedéseknek, ez azonban korántsem olyan egyszerû.
A szennyezések elhárítására specializálódott New York-i székhelyû Blacksmith Institute egyik tanácsadója, John Keith elmondta: a fõ problémát az okozza, hogy a legtöbb falu titkolni próbálja az ólommérgezéssel összefüggésbe hozható haláleseteket csak azért, hogy akadálytalanul folytathassák a kiváló bevételt jelentõ aranybányászatot, és a kormány ne vegye el tõlük ezt a megélhetési forrást. Nem csoda, hogy sokan emellett döntenek, hiszen a föld megmûvelésével, például kölestermesztésbõl, csupán 2 hónap alatt tudnak akkora bevételre szert tenni, mint amennyit bezsebelnek a nemesfém kinyerésére fordított 2 óra alatt.
Az arany kinyerésének módja a következõ: a férj hazaviszi az ércásványt, a feleség azt otthon kalapáccsal vagy egy kõvel porrá zúzza, vízzel megtisztítja, és nyomokban megleli benne az aranyat. Mindeközben az anya körül játszó gyermekek a mûvelet során keletkezõ, ólommal szennyezett port belélegzik, és nem sokkal késõbb már meg is jelennek náluk a mérgezés kellemetlen tünetei.
Az ólom elsõsorban az idegrendszert és a veséket támadja meg, és remegést, valamint epilepsziás görcsöket okoz, és a még fejletlen szervezet, vagyis kisgyerekek esetén gyors halálhoz vezethet. Felnõtteknél a nehézfém ezzel szemben kis dózisban általában csak megbetegedést, például átmeneti vérszegénységet okoz; túl nagy mennyiségben azonban visszafordíthatatlan károsodást idéz elõ a vesékben és az idegrendszerben.