Magyar gyerekek vitték el a pálmát Európában, de erre csöppet sem lehetünk büszkék, ugyanis tévénézésben lettek elsõk. A 4–14 év közötti magyar gyerkõcök több mint három órát tévéznek naponta, hatvan százalékuk ráadásul egyedül. Errõl tanúskodik az AGB Nielsen kutatása, ami friss, 2010-es nézettségi adatokon alapul, csaknem egyéves idõszakot figyelemmel kísérve. – Sajnos nagyon sok gyerek reggelente fáradtan, elhasználtan érkezik az iskolába, ami az órai aktivitásban, odafigyelésben azonnal megmutatkozik – igazolta a felmérés tapasztalatait Salamon Attiláné, a fõvárosi Liszt Ferenc Általános Iskola igazgatója A gyerekpszichológus szerint egyértelmû a szülõk felelõssége: egyszerûbb bekapcsolni az elektromos gyerekpásztort, mint foglalkozni a kicsikkel, vagy idõben lefektetni õket.
– A szülõk a hibásak, ha a gyerekük naponta három órán át nézi a tévét – jelentette ki Királymezei Ágnes. Az igazságügyi szakértõként is dolgozó szakember szerint a gyereknek arra van szüksége, hogy beszélgethessen a szüleivel, és ne csak két mondattal intézzék el a napközben történteket. Ez még akkor is így van, ha a „mi volt az iskolában” kérdésre a válasz az: „semmi”. Direkt kérdésre a gyerek többnyire nem válaszol, de egy oldott hangulatú közös vacsoránál egyszer csak megnyílik, ha érzi, hogy rá figyelnek.
– Ha a gyerek nincs magára hagyva, ha otthon foglalkoznak, játszanak vele, akkor sokkal kevesebbet fog tévézni. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy amíg van néhány olyan osztálytárs, akinek megengedik, hogy megnézze az esti mûsort, addig a többiek kirekesztettnek érzik magukat, ha nem tudnak bekapcsolódni a beszélgetésbe, és megpróbálják elérni otthon, hogy velük is engedékenyebbek legyenek. A szülõnek kell felmérnie, mi fontosabb a gyermek számára.