2024.03.29. - Auguszta

Ezen a héten Sztárportré adásában Bódi Sylvi, és Szõke András mondta el gondolatait

Ezen a héten Sztárportré adásában Bódi Sylvi, és Szõke András mondta el gondolatait
Bódi Sylvi: „A szépség nem múlandó, csak átalakul és más formát ölt.”
Szõke András: „Én a sírást is örömnek gondolom.”

Portré a fiatalságról:
„Amikor azokat az extrém sportokat ûzöm, amiket nagyon szeretek, mint például a snowboard, wakeboard, ahol ott vannak a fiatalok, akkor néha érzem, hogy azért én már úgymond felnõtt vagyok mellettük. Néha amikor elmegyek egy szórakozóhelyre, és azt látom, hogy Úristen 18 évesek ugrálnak a buliban, akkor is érzem, hogy húha…
Portré a fiatalságról:

„Amikor azokat az extrém sportokat ûzöm, amiket nagyon szeretek, mint például a snowboard, wakeboard, ahol ott vannak a fiatalok, akkor néha érzem, hogy azért én már úgymond felnõtt vagyok mellettük. Néha amikor elmegyek egy szórakozóhelyre, és azt látom, hogy Úristen 18 évesek ugrálnak a buliban, akkor is érzem, hogy húha… De az a fontos, hogy az ember belül mit érez. Szerintem igazán addig tud valaki gyerek lenni, amíg nincs gyereke.

A gyerekkor az arról szól, hogy gondtalan. Szerintem egy gyerek életében nagyon meghatározó például az elsõ néhány éve, ahogy felnõ. Én biztos, hogy szeretnék a gyerekemnek egy gondtalan közeget biztosítani. Úgy gondtalan, hogy papírsárkányozzon a tengerparton, a homokban játsszon. Lelkileg erõs gyereket szeretnék, aki vagy vidéken nõ fel, vagy tengerparton, vagy valami olyan helyen, ahol egy kicsit távolabb van az evilági élvezetektõl.

Az öregkor:

Biztos, hogy idõvel érettebb leszek, és komolyabb, és talán megfontoltabb. De ha abból indulok ki, hogy apukám ötven évesen is ugyanolyan õrült - mindenféle extrém sportot ûz fiatalokat megszégyenítõ módon -, anyukám is vagány. Ha arról van szó, az asztal tetején táncol reggel ötig, és heavy metal zenére pogózik velem. Szerintem, ha én ezeket a géneket örököltem az én természetemmel, akkor biztos, hogy én is valami hasonló fazon leszek.

A szépség nem múlandó:

Szerintem csak az a fontos, hogy az ember elfogadja önmagát jó és rossz tulajdonságaival együtt, és jól érezze magát a bõrében. A belsõ harmónia szerintem nagyon meghatározó. Hogyha az ember önmagával kibékült, akkor örök fiatal tud maradni, és örökre úgymond szép, mert szerintem a szépség nem múlandó, csak átalakul, és más formát ölt.”
Bódi Sylvi

Szõke András:
Az ember alapvetõen folyamatosan egyedül van:

„Nem biztos, hogy nagyon átlagos az, ahogy én voltam gyermek. Idõsebbek voltak a szüleim és nagyon sokat voltam egyedül. Ebbõl az következett, hogy meg kellett egy kicsit álmodnom azt a világot, amire vágytam, mert a valódi egy picit más volt. Úgy kellett játszanom, hogy alapvetõen az egyedüllét, az mindig jelen volt ebben. Véleményem szerint az ember alapvetõen folyamatosan egyedül van. Egyedül hozzuk meg a döntéseket. Nyilván ez akkor félelmetes, vagy akkor kétségbeejtõ, ha az ember retteg ennek az egyedüllétnek a felelõssége kapcsán. Én mindenütt arra próbálom sarkallni a körülöttem lévõket, hogy ne féljenek attól, hogy a döntéseiket egyedül hozzák meg. Merjenek játszani felnõttként is, és mindenki merje élvezni a játékát, és merje vállalni magát.

Én a sírást is örömnek gondolom:

Én azt mondom, ha valakinek a mindennapokban is megvan a létezés öröme, akkor az ebbõl termelõdõ többlet egyszerûen kicsordul, és a környezetében, a körülötte lévõ helyzetekben rezonálni fog.

Az elfogadás szerintem egy nagyon fontos része az ember életútjának, a szerelmeknek, a temetéseknek, a vágyaknak… Én a sírást is örömnek gondolom, azért mert egy valódi átélhetõ állapot. Elfogadás nélkül eldobom magamtól ezeket az érzéseket.

A halál:

Nekem akik most is fontosak az életemben, azok ebben a fizikai világban ma már nincsenek. Az én önzõségem, ha azt mondom, hogy: Miért nincsenek velem?
Amit lehetett õk megtettek. Nem csak értem, hanem azért a világért, amelyben õk fizikailag itt voltak. Mindent, amit lehetett átadtak. Az biztos, hogy az emléknyom, a tanítás, és mindaz, amit kaptam tõlük, az nem akkor fog virulni és virágozni, hogyha bennem folyamatosan a szorítás fájdalma van jelen, hanem ha mindazt, amit adtak az õsiek, örömmel és mosolyogva viszem tovább.

Nagyon fontos dolog a halál azért is, mert megtanít átértékelni. Megtanít minõsíteni. Megtanít olyan dolgokat, amiket nem vagyunk hajlandóak addig észre venni. Megismételhetetlenül leültet valamivel szemben. Van, ahol azt mondják, hogy az újrakezdés pillanata is, mert egy új minõség jön létre. Amikor valami befejezõdik, és a tanúi vagyunk, átélõi, mert mi maradunk itt ebben a földi világban, mi visszük tovább az üzenetet, akkor nagyon fontos, hogy ebben megmaradjon egy tisztelet, és fontos, hogy megmaradjon ehhez is az öröm, mert csak rajtunk keresztül hagyományozódhat.”
Szõke András
http://estiskola.hu

További részletek a rádiómûsorban!
24 helyen országszerte!
www.sztarportre.hu