A bunker Dwight D. Eisenhower amerikai elnök kezdeményezésére az 1950-es évek második felében építették a kormány és a képviselõk, szenátorok számára. Egy részét már régebben átalakították múzeumnak, de kevés látogatót vonzott. Novemberben néhány kártyaasztalt is elhelyeztek benne, de ez sem volt elég a szálloda veszteségeinek pótlására.
A tulajdonos, a CSX vasúttársaság el akarja adni a 700 luxusszobával és parkjában száz kis villával rendelkezõ hotelt, mivel a múlt évi vesztesége meghaladja a 35 millió dollárt. Kockán forog az 1600 fõs személyzet munkahelye, és a város is elveszítheti fõ adóbevételi forrását. Mentõ alternatívaként kezdeményezte a polgármester a kaszinó megnyitásának tervét és egy, az eddiginél erõteljesebb kampányt a bunker látogatottságának növelése érdekében.
A Greenbriert 230 évvel ezelõtt alapították és mindig a legmagasabb körök látogatták. A múlt században ez volt Theodore Roosevelt és Eisenhower elnökök kedvenc pihenõ helye. A második világháború idején hadikórházként szolgált.
A bunker 15 méter mélyen fekszik a szálloda alatt, meredek lépcsõ vezet le hozzá magából a szállodából és méternyi vastag ajtó védi. Ezer ember befogadására építették hálószobákkal, ebédlõvel, kórteremmel, laboratóriummal, könyvtárral, rádió és tv-stúdióval és egy ülésteremmel, amelyet a washingtoni kongresszusi teremrõl másoltak. Saját áramellátóval rendelkezett és két hónapig önállóan képes lett volna mûködni. Szerencsére használatára nem lett szükség. A tengerészgyalogság gondoskodott állaga épségérõl - írta a Corriere della Sera címû olasz napilap.