Az Uljanovszkij terület egyik falucskájában született paraszt családban. Hét testvére egészségesen jött a világra.
Kosztya maga tanult meg írni-olvasni, mert az iskolában nem fogadták be. Amikor 21 éves volt, saját elhatározásából elköltözött otthonról, s mivel más lehetõség nem volt, egy fogyatékos-házban telepedett le. Ott ismerkedett meg a 155 centiméteres termetû Ligyijával, aki késõbb megkérte a kezét. Gyerekük nem született, mert attól tartottak, hogy örökölheti a betegséget. (Ma már az orvostudomány tudja, hogy a kór ugyan genetikai eredetû, de nem örökletes, hanem egy váratlanul fellépõ mutáció idézi elõ.)
Aktívan ténykedett a Komszomolban, s világ életében jól keresett: aranykezû mester volt. Maga szerkesztette a jármûveket, amelyeken közlekedett, elektromos háztartási eszközöket, és fõleg órákat javított, de még a ruháit is maga varrta, sõt, feleségének és anyósának is készített néhány holmit. Gitáron, szájharmonikán, balalajkán játszott, dalokat és csasztuskákat írt, sõt, jeleneteket is, amelyek elõadásában maga is részt vett.
Ligyija 2000-ben hunyt el, s attól kezdve a kis ember még többet segített az otthon lakónak, mint addig.
Konsztantyin Morozov március 9-én hal meg, s a hírt szombaton közölte a Komszomolszkaja Pravda címû lap.