Legújabb termékük, a Rosszlányok Lexikona is jó célt szolgál. A thai és angol nyelven íródott mû egyes kifejezéseket új megvilágításban mutat be, pontosabban a szexmunkások szemszögébõl írja le ezeket. Íme néhány a fanyar humorral, de egyben mély értelemmel megfogalmazott szócikkek közül:
Adó: Pénz, amit az állam szed be, amikor mi dolgokat vásárolunk vagy amikor a vendégeink kifizetik a szállodát, repülõjegyet, ajándékokat stb. Mi kenõpénz formájában nem hivatalos adót fizetünk, például a rendõröknek vagy az idegenrendészet munkatársainak. Ezt a pénzt tulajdonképpen az állam is megkaphatná tõlünk jövedelemadóként, ha hivatalosan elismerné a munkánkat.
Politikus: Olyan valaki, aki a vendégei szórakoztatása céljából veszi igénybe szolgáltatásainkat. Sok esetben sötét öltönyt és nyakkendõt viselõ vendég inkognitóban. Az éjszaka folyamán szeret, fényes nappal viszont nem ismer minket. Szerinte mi vagyunk a társadalmi gondok oka, azaz bûnbaknak használ minket.
Történelem: A szexmunkának hosszú története van Thaiföldön és az 1600-as évekig, az ún. Ajutthaya-korszakig vezethetõ vissza. Thai méltóságok, valamint francia, angol spanyol, holland, indiai és kínai férfiak írták le a velünk szerzett tapasztalataikat. Akkoriban felfedezõknek, kereskedõknek, utazóknak vagy diplomatáknak hívták magukat, nem pedig vendégnek vagy szexturistának. 400 évvel ezelõtt egy hordó rizs árát fizették a szolgáltatásunkért. Manapság is nagyjából ugyanennyit kapunk.
Utolsó részében a könyvecske húsz kérdésre ad válasz, többek között: Ha egy vendég nagyobb összeget ajánl fel, hajlandóak-e a hölgyek eltekinteni az óvszer használatától? Ha valaki ezt kérdi, azt a benyomást kelti, hogy buta, kapzsi nõknek tart bennünket, olyanoknak, akik némi pénzért akár az életüket is hajlandók kockáztatni. Olyan ez, mintha egy ejtõernyõstõl kérdeznék meg: hajlandó lenne-e ejtõernyõ nélkül ugrani, ha több pénzt kapna?
(Polgár György, Bangkok)