2024.03.29. - Auguszta

Rosszlányok Lexikona

Bankok - Lexikonokat általában nyelvészek és tudósok szoktak összeállítani. Nos, ezt cáfolta meg Thaiföldön az Empower (szabad fordításban: Képesek vagyunk) Alapítvány, amely nemrég kiadta a Rosszlányok Lexikonát.
Az 1985-ben létrehozott, a thai szexmunkások társadalmi elismertségéért és felemelkedéséért küzdõ szervezet a legõsibb szakma mûvelõit nem bukott nõknek, nem áldozatoknak tekinti, hanem ugyanolyan munkavállalóknak, mint amilyenek a más foglalkozást ûzõ nõk. Az alapítvány, amelyet volt konzumhölgyek hoztak létre és mûködtetnek, számos nemzetközi nõszervezet munkájában vesz részt. Nyelvtanfolyamokkal, számítógépes kurzusokkal, kiadványok és elõadások révén igyekszik védenceinek ismereteit bõvíteni és közösségüket társadalmilag elfogadtatni. Az általuk létrehozott ún. Nem hivatalos Iskolát az Oktatási Minisztérium hivatalos oktatási intézményként ismerte el.

Legújabb termékük, a Rosszlányok Lexikona is jó célt szolgál. A thai és angol nyelven íródott mû egyes kifejezéseket új megvilágításban mutat be, pontosabban a szexmunkások szemszögébõl írja le ezeket. Íme néhány a fanyar humorral, de egyben mély értelemmel megfogalmazott szócikkek közül:

Adó: Pénz, amit az állam szed be, amikor mi dolgokat vásárolunk vagy amikor a vendégeink kifizetik a szállodát, repülõjegyet, ajándékokat stb. Mi kenõpénz formájában nem hivatalos adót fizetünk, például a rendõröknek vagy az idegenrendészet munkatársainak. Ezt a pénzt tulajdonképpen az állam is megkaphatná tõlünk jövedelemadóként, ha hivatalosan elismerné a munkánkat.

Politikus: Olyan valaki, aki a vendégei szórakoztatása céljából veszi igénybe szolgáltatásainkat. Sok esetben sötét öltönyt és nyakkendõt viselõ vendég inkognitóban. Az éjszaka folyamán szeret, fényes nappal viszont nem ismer minket. Szerinte mi vagyunk a társadalmi gondok oka, azaz bûnbaknak használ minket.

Történelem: A szexmunkának hosszú története van Thaiföldön és az 1600-as évekig, az ún. Ajutthaya-korszakig vezethetõ vissza. Thai méltóságok, valamint francia, angol spanyol, holland, indiai és kínai férfiak írták le a velünk szerzett tapasztalataikat. Akkoriban felfedezõknek, kereskedõknek, utazóknak vagy diplomatáknak hívták magukat, nem pedig vendégnek vagy szexturistának. 400 évvel ezelõtt egy hordó rizs árát fizették a szolgáltatásunkért. Manapság is nagyjából ugyanennyit kapunk.

Utolsó részében a könyvecske húsz kérdésre ad válasz, többek között: Ha egy vendég nagyobb összeget ajánl fel, hajlandóak-e a hölgyek eltekinteni az óvszer használatától? Ha valaki ezt kérdi, azt a benyomást kelti, hogy buta, kapzsi nõknek tart bennünket, olyanoknak, akik némi pénzért akár az életüket is hajlandók kockáztatni. Olyan ez, mintha egy ejtõernyõstõl kérdeznék meg: hajlandó lenne-e ejtõernyõ nélkül ugrani, ha több pénzt kapna?

(Polgár György, Bangkok)