„Magyar nótát kétszer ugyanúgy nem lehet elhegedülni, mint egy Mendelson, vagy Beethoven hegedûversenyt. Azokat le kell játszani - ahogy a kottában meg vannak írva -, de Magyar nótát kétszer ugyanúgy nem lehet. Legalábbis én nem lennék rá képes.
A muzsikusoknak dalból van a lelkük. Sokszor amit érez az ember, nehéz elmondani szavakban. Ha királyoknak játszom, nincs lámpalázam, de amikor itthon felmegyek a színpadra - és látom, hogy ott vannak az emberek, és milyen szívélyesen fogadnak -, elõttük van lámpalázam.
Három évesen zeneiskolába jár:
Zenészdinasztiából származom, már három évesen megismerkedtem az elsõ hangszeremmel. Apukám vásárolt egy hegedût, három évesen pengettem, és hat évesen már színpadon voltam. Amire nagyon büszke vagyok, hogy kisfiam megelõzött, Õ már egy évesen pengette a hegedût, és három évesen most már zeneiskolába is jár.
Jó érzés, amikor együtt van a család. Sajnos nincs idõm arra, hogy elmenjek baráti körbe, és kidorbézoljam magam. Bárcsak lenne! Sokat gondolkoztam ezen, hogy miért nincs olyan sok barátom, hogy el tudjunk menni beszélgetni… Persze rengetek ismerõsöm van, de a barát szót nehéz használni. Vannak barátaim természetesen, de igazi jó barátot megválogatni nagyon nehéz dolog.
Mága Zoltán a királyok hegedûse:
Fantasztikus virtuóz számokat dolgoztunk föl, Paganinit például, de följátszottam a Vivaldi Négy évszakból a telet, nyarat, a vihar virtuóz részét, Hubay Jenõtõl egy fantasztikus számot, de van rajta tangó, és még gyönyörû szép modern dallamok.”