Az egykor a megyei közösségi ház gondnokaként dolgozó Brownnak már nyolcévesen az volt a legfõbb vágya, hogy legyen egy saját porszívója. Így mikor a szeméttelep tetején egyszer megpillantott egy vörös Goblin 800-as modellt, azonnal hazavitte és kitakarította a gépet, amely újra mûködõképes lett. "Az volt életem egyik legcsodálatosabb élménye" - emlékszik vissza.
Gyûjteményének legértékesebb darabjai, két amerikai gyártmányú Kirby 'Ultimate G" porszívó, amelyek egyenként 2500 fontot (770 ezer forint) érnek.
"Az egyik érdekessége a porszívóknak az, hogy bár alaptechnológiájuk szinte alig változott az évek során, a készülékek azonban mégis folyamatosan fejlõdtek" - mondta Brown, aki vendégségben gyakran azzal szórakoztatja a társaságot, hogy a motor zúgásáról azonosítja be a házigazda porszívóját.
"Mikor elõször megjelent a porszívó, akkor mindenki csodálta. A gazdag családok szinte partit adtak volna örömükben, hogy megszerezték elsõ készüléküket. Ma már természetesnek vesszük õket, de engem továbbra is lenyûgöznek" -mondta. Régen a szõnyegeket, függönyöket és egyebek mindig a házon kívül kellett kiporolni. A legelsõ takarítógépek inkább csak szétfújták és nem felszívták a port a házban.
A nagy áttörést aztán a 19. század eleje jelentette, amikor Hubert Cecil Booth, angol mérnök elkészítette az olajüzemû porszívót, a mai porszívók õsét. Akkora volt, hogy lovas kocsival kellett egyik helyrõl a másikra szállítani, és szó szerint kiszívta a takarítandó épületbõl a koszt, mivel "teste" az utcán dübörgött. Hatásfokuk ugyanakkor meghökkentõen jó volt: negyed tonna port képes volt kiszívni egy éjszaka alatt egy West End-i nagyáruházból.
Néhány év múlva pedig W.H. Boss Hoover vette meg a szabadalmi jogot és nem sokkal késõbb piacra dobta a Model 0 nevû gépet. A porszívómúzeumos Brown maga sem hitte, hogy ekkora lesz az érdeklõdés tárlata iránt.