Az oktatók a foglalkozásokon bírálják a tanulók ruháját, testtartását, sõt olyan részletekre is odafigyelnek, mint hogy hogyan kell elegánsan keresztezni a lábakat, vagy hogyan lehet kecsesen kiszállni az autóból. A férfiak megtanulhatják többek között, hogyan kell helyesen asztalt teríteni, illetve hogyan fejezzék ki érzelmeiket.
A tanulók randevúkat játszanak el, amelyeket az oktatók osztályoznak, és rámutatnak a hibákra.
Az iskola évente kétszázezer jenbe (több mint 430 ezer forint) kerül: ezért a pénzért korlátlan számú órán vehetnek részt a tanulók.
Sokan úgy vélik, a tanfolyam megéri az árát. Az irodai alkalmazottként dolgozó Oda Mej (Oda Mei) például kifejtette: "Olyan férfit keresek, aki évente több mint tízmillió jent (huszonegy millió forintot) keres, gondoskodik rólam és nem akarja, hogy a szüleivel éljünk".
Ecuko Szatake, az iskola vezetõje szerint manapság - a korábbi idõkkel ellentétben - a fiataloknak sokkal több választási lehetõségük van, ezért is döntenek olyan nehezen a házasság mellett. Miközben egyre inkább növekedett a nõk társadalmi szerepvállalásának mértéke, illetve megváltozott a házasság intézményéhez való hozzáállásuk, a húszas-harmincas éveikben járó japánok minden eddiginél nagyobb hányada egyedülálló. A kormány statisztikái szerint a mintegy 3800 japán házasságközvetítõ cég munkája ellenére a 34 év alatti nõk közel kétharmada hajadon.
Kutatók szerint azonban a gazdasági válság idején a nõk megint egyre jobban érdeklõdnek a házasság intézménye iránt, és ismét aktívan keresik párjukat illetve leendõ házastársukat.