"Minél kiélezettebb a pártalálási verseny, annál nagyobb a halandóság a férfiak körében" - mutatott rá Kruger. Közlése szerint alapvetõen két tényezõ felelõs a reprodukciós verseny miatti nagyobb kockázatokért.
Az elsõ az egy idõben több nõvel folytatott kapcsolat. Ez az emberen kívül más fajoknál is megfigyelhetõ. Az embereknél a különbözõ kultúrák eltérõen kezelik a poligámia kérdését, a michigani szakemberek szerint minél kiterjedtebb ez a gyakorlat, annál magasabb a férfihalandóság aránya. Az ilyen társadalmakban a domináns férfiak szinte bármelyik nõt megkaphatják, a versenyben lemaradó férfitársaknak viszont nem jut semmi.
A második tényezõ a gazdasági egyenlõtlenség. A párválasztásban a férfiakat anyagi lehetõségeik szerint mérik fel a nõk, abból a szempontból, hogy a születendõ utód számára kedvezõek legyenek a körülmények. Minél nagyobb a férfiak vagyoni lehetõségei közötti szakadék, annál valószínûbb, hogy fiatalabban halnak meg. A gazdagok azért, mert domináns helyzetben vannak, és az életmódjuk zaklatott, a szegények pedig azért, mert nincs sok esélyük.