Az egykori szõregi homokbánya helyén kialakított csatatéren a nézõk szakértõ kommentár mellett ismerkedhettek meg a csatához vezetõ események sorával, az ütközet történéseivel, de szó esett a korabeli fegyverek sajátosságairól és a mindennapi tábori életrõl is.
1849. augusztus 2-án, néhány nappal azt követõen, hogy felrobbant a szegedi lõszerraktár, a magyar egységek elhagyták a Tisza-parti várost, melyet így a Haynau vezette osztrákok harc nélkül tudtak elfoglalni.
A Dembinszky Henrik fõparancsnoksága alatt álló magyar egységek - mintegy 41 ezer fõ, száz löveggel - álltak szemben a 25 ezer fõnyi Habsburg-csapatokkal, amelyeknek 160 ütegbõl álló tüzérsége azonban lényegesen erõsebb volt. Az augusztus 4-i tüzérségi párbajt követõen a seregek augusztus 5-én csaptak össze. A csatában négy-ötszáz magyar honvéd esett el, s csaknem ugyanennyien kerültek hadifogságba. Az osztrák veszteségek jóval kisebbek voltak, a negyvenöt halott mellett százkilencvenen sebesültek meg. Az ütközetet követõen a magyar egységek Temesvár irányába vonultak vissza.