A gond akkor kezdõdött, amikor visszatért a kocsihoz: az unokahúg járgányához közel egy másik tulajdonos is leparkolta a pontosan ugyanolyan színû és márkájú autóját, ráadásul kissé érthetetlen módon a kulcsok közt sem volt eltérés, legalábbis az unokahúg slusszkulcsa tökéletesen passzolt mind az autó zárjába, mind a gyújtáskapcsolóba, így aztán a férfinek nem tûnt fel a csere.
A reptérre érve viszont unokahúgának annál inkább szemet szúrt, hogy bár valóban kétségbevonhatatlan a hasonlóság, ez mégsem az õ autója, és addigra az igazi tulajdonos is felfedezte a "csereautót", ami a hörschingi patika elõtt állt. A rendõrségnek mégsem volt túl sok dolga, jószerével még a jegyzõkönyvet sem vették fel, amikor mintegy fél óra elteltével megjelent az elkötött autó, igaz, addigra azt már az unokahúg vezette.
Mivel viszonylag egyértelmû volt, hogy az unokahúg mégsem utazhatott egyidõben a repülõn és vezethette a kocsiját, a nagybácsit vették elõ, majd a leheletét megérezve a szondát is, ami félreérthetetlenül elszínezõdött. Az ittas nagybácsi jogosítványát bevonták