Nem kell az összes mókust leltárba venniük, elég csak vöröseket, és azokat is csupán Skócia öt körzetében.
Az ok: kihalás fenyegeti õket a szürkéktõl, mármint az amerikai szürke mókusoktól, és hogy eredményesen segíthessen be az ember a vöröseknek, fel kell térképezni állásaikat.
Az amerikai mókusrokonság elsõ "telepesei" a viktoriánus korban, egészen pontosan 1876-ban kerültek Nagy-Britanniába. Az emberek akkor úgy gondolták, hogy aranyos új lakója lesz a brit erdõségeknek. Nem lett aranyos.
Az õshonos vöröseknél csaknem kétszer nagyobb testû szürkék erõsebbnek és rátermettebbnek bizonyultak az élelemért és élettérért folyó küzdelemben. Az amerikai mókusok az éretlen magokat és gyümölcsöket is megeszik, a vörösök szervezete ezzel szemben csak az érett magokat és bogyókat tudja megemészteni.
Ennél is rosszabb a szürkék "biológiai fegyvere": a tengerentúli állatkák olyan mókushimlõt vittek Nagy-Britanniába, amely az ott élõ vörös populáció számára halálos. A betegség Anglia déli és középsõ részén már jószerivel kiirtotta az õshonos mókusokat. A vörösök utolsó fellegvárai a skót felföldön vannak.