Tóth J. Attila, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal munkatársa elmondta, hogy néhány hónapja 25-30 önkéntes búvár látott hozzá a Dunakanyar mindkét partja mentén a mederfenéken felkutatni az iszapban pihenõ történelmi relikviákat.
A kutatáshoz a támpontot a történelmi dokumentumok adták, amely szerint a mohácsi vész után a Csele-patakba fúlt II. Lajos király fiatal özvegye, Mária királyné aranyakkal, ékszerekkel megrakott hajókon Bécs felé vette az irányt. Ám Esztergom közelében haramiák támadtak a flottára, a hajók - valószínûleg dereglyék - egy része az öldöklés közepette elsüllyedt. Közülük a hullámsírból azóta egy sem került elõ, pedig felbecsülhetetlen értékek nyugodhatnak itt. A mohácsi vészt követõen a királyné udvartartása és a tehetõsebb budai polgárok is a török elõl menekülõre fogták, s a krónikák szerint legalább 60 hajó igyekezett a Dunán Bécset elérni. Elképzelhetõ az is, hogy ezek valamelyike került a modern mûszerek jóvoltából a régészek látókörébe - utalt rá a szakember.
A most megtalált 15 méter hosszú hajótest két és fél méterrel a vízfelszín alatt vészelte át az elmúlt évszázadokat, félig sóderbe, félig iszapba ágyazódva. Kiemelése és tartalmának lajstromba vétele összehangolt szakmai munkát igényel búvárok, régészek, restaurátorok közremûködésével hajtható végre a feladat. Ehhez pedig legalább ötmillió forint elõteremtése szükséges. A tudományos szempontból is felbecsülhetetlen értékû kincsek - akár Mária királyné ékszeres ládája is közöttük lehet - az esztergomi, illetve a szobi múzeumban közszemlére téve lendületbe hozhatják a Dunakanyar idegenforgalmát, így a térség kései utódai számára is kincset érhetnek
Ezért is, amíg a leendõ szponzorok jóvoltából újra indulhat a kutatás, a víz alatti régészeti lelet helyét állandó figyelõszolgálat tartja szemmel, nehogy illetéktelenek a közelébe férkõzzenek. A kincs egyébként az államé, bûncselekmény lenne eltulajdonítása - hívta fel a figyelmet Tóth J. Attila.