2024.04.25. - Márk

Szupermacsók voltak a neandervölgyi férfiak

Szupermacsók voltak a neandervölgyi férfiak
"Szupermacsók" voltak a neandervölgyi férfiak, akik igen erõs, tesztoszteron által felpumpált izomzattal rendelkeztek - állítják orosz antropológusok.

"Szuperférfiasságukat" egyrészt életmódjuknak, az éghajlatnak és a génjeiknek, másrészt a csaknem kizárólag húsból álló étrendjüknek köszönhették. A tanulmány szerzõi az Orosz Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének kutatói Marija Mednyikova professzorral az élen. Megállapításuk szerint az anatómiailag modern emberrel összehasonlítva a neandervölgyi ember nagyobb izomtömeggel rendelkezett.
A másik eltérés a nemek között megmutatkozó különbség, ugyanis különösen erõteljes volt a férfiak jobb karjának izomzata, ami a neandervölgyi ember vadászati módszereivel magyarázható.

"A neandervölgyi vadászok nem íjjal és nyíllal ejtették el távolból a zsákmányt, hanem szemtõl szembe küzdöttek meg vele, közvetlen közelrõl döfve a dárdát a kiszemelt áldozat testébe" - magyarázta Mednyikova.

S bár a neandervölgyi asszonyok sem voltak gyenge virágszálnak nevezhetõk, esetükben nem volt különbség a jobb és bal kar fejlettségében.

Az orosz antropológusok szerint a neandervölgyi embert megkülönböztette a hormonháztartása is az anatómiailag modern embertõl - különösen magas volt az androgén, azaz a férfi nemi hormonok szintje. Mint kiemelték, ehhez hasonlatos hormonszinteket sem normál fiziológiás állapotban, sem betegségekkor nem észleltek a modern embernél. E sajátosságot részben az étrendjüknek köszönhették a zömmel zord, északi éghajlatú területeken élõ, csaknem kizárólag hússal táplálkozó neandervölgyiek.

Mint Mednyikova rámutatott, a hideg éghajlatú, gyér vegetációjú térségekben kevés volt az ehetõ zöldség és gyümölcs, így a neandervölgyi ember "szakavatott" vadásszá vált, elõszeretettel ejtette zsákmányul az olyan nagytestû növényevõket, mint a mamut vagy a szarvas. Étrendjük csaknem kizárólagosan fehérjékbõl és zsírokból állt, amelyek kihatottak a hormonháztartásukra és a csontjaikra.

Érdekes megállapításokat tettek a csontozat szerkezetére is a kutatók, akik egy neandervölgyi férfi felkarcsontját vizsgálták meg. Az illetõ a mai oroszországi, Szaratov megyei Hvalinszk környékén élt mintegy százezer évvel ezelõtt. A fosszíliát röntgen és CT-vizsgálatnak vetették alá. A felvételek rendkívül vastag "csontfalakkal" körülvett szokatlanul szûk velõüreget mutattak ki. A vastag "falak" a csontozat erõteljes mineralizációjának (ásványi anyagok felvételének, beépülésének) volt köszönhetõ. Ugyanakkor androgenikus testalkatuk alapján arra lehet következtetni, hogy szervezetükben magas volt a szteroid hormonok szintje, az utóbbiak viszont csökkenthetik a csontok mineralizációját.