2024.03.28. - Gedeon, Johanna

Aranyország és Argonauták - 160 éve tört ki a kaliforniai aranyláz

Aranyország és Argonauták - 160 éve tört ki a kaliforniai aranyláz
A kaliforniai Colomában élõ John Sutter malomtulajdonos hónapokon át reménykedett abban, hogy a csillogó rögök titka nem jut túl messzire. Fohászai hiábavalónak bizonyultak, a környékbeli újságok után 1848. augusztus 19-én a New York Herald világgá kürtölte: aranyat találtak nyugaton. Ezzel kitört az aranyláz, s a világ minden pontjáról özönleni kezdtek a szerencselovagok.

A svájci származású Sutter bízott abban, hogy a malmainál folyó vízben talált kincs hírére nem borul föl szorgos munkával felépített világa.
A csalódás azonban nem sokat váratott magára: az arany láttán alkalmazottja, James Marshall az összes emberével otthagyta a mestert, aki így tönkre is ment. Az American folyóban talált aranynak már 1848 januárjában híre ment Észak-Kaliforniában, egyvalaki azonban a kincsre éhezõknél is okosabb volt: Samuel Brannan saját újságjában írta meg a hírt, majd nyitott egy boltot, amelyben aranyásó felszereléseket kezdett árulni.

A szenzáció a New York Herald augusztusi cikke nyomán robbant igazán, a hírre özönleni kezdtek a szerencselovagok. A világ minden tájáról jöttek: Dél-Amerikából, Európából és Amerika keleti partjáról vágtak neki a gyötrelmes útnak. A keleti partról nekiindulva hajóval kellett megkerülni a kontinenst, az út akár 8 hónapon át is tarthatott. A bátrabbak megpróbálkoztak a panamai földnyelven való átkeléssel is, de akadtak olyanok is, akik Mexikón keresztül küzdötték el magukat Kalifornia északi részéig. Aki túlélte az utat egy szellemvárosba érkezett: San Francisco ekkoriban alig volt több egy sátorvárosnál, az arany után kutatók elsõ hulláma a vadon kedvéért elhagyta a várost, amelyet a nyár folyamán és késõbb érkezõk népesítettek be újra.

A vízen érkezõk (az argonauták) gyakran a hajókból eszkábáltak maguknak lakot, a kikötõkben elhagyott hajók hánykolódtak. Ezekben aztán kocsmákat, szállodákat, szükség esetén börtönöket alakítottak ki.

A könnyû zsákmányt már 1850-re zsebre vágták a serpenyõvel dolgozó aranyásók, ennek ellenére az aranyláz nem hagyott alább, sõt. Egyre többen érkeztek, az Aranyországban - ahogy Kaliforniát hívták - 1855-re már 300 ezernél is több kalandor kereste a boldogulást. Aki szerencsés volt, pár hét alatt korábbi fizetségének sokszorosát tehette zsebre, a legtöbben azonban még annál is szegényebbek lettek, mint amikor megérkeztek.

Idõközben az arany kitermelésének módja is fejlõdött, a csapatokba verõdött ásók elõbb vályúk segítségével mosták ki az aranyat a vízbõl, de akadtak olyanok is, akik gátat emeltek a folyón, és egy ércmosó csatornába terelték a vizet. Az 1890-es években már kotrással szerezték meg a kincset.

Sokak számára az arany inkább csak nyomorúságot hozott. Az indiánokat lemészárolták vagy elûzték, az Ázsiából és Dél-Amerikából bevándorlók sem boldogultak könnyen. Sokan családostul vágtak neki az "aranyéletnek", akkoriban azonban nem a törvény volt az úr, így sok família maradt családfõ nélkül.

(Pietsch Judit)