A svájci származású Sutter bízott abban, hogy a malmainál folyó vízben talált kincs hírére nem borul föl szorgos munkával felépített világa.
A szenzáció a New York Herald augusztusi cikke nyomán robbant igazán, a hírre özönleni kezdtek a szerencselovagok. A világ minden tájáról jöttek: Dél-Amerikából, Európából és Amerika keleti partjáról vágtak neki a gyötrelmes útnak. A keleti partról nekiindulva hajóval kellett megkerülni a kontinenst, az út akár 8 hónapon át is tarthatott. A bátrabbak megpróbálkoztak a panamai földnyelven való átkeléssel is, de akadtak olyanok is, akik Mexikón keresztül küzdötték el magukat Kalifornia északi részéig. Aki túlélte az utat egy szellemvárosba érkezett: San Francisco ekkoriban alig volt több egy sátorvárosnál, az arany után kutatók elsõ hulláma a vadon kedvéért elhagyta a várost, amelyet a nyár folyamán és késõbb érkezõk népesítettek be újra.
A vízen érkezõk (az argonauták) gyakran a hajókból eszkábáltak maguknak lakot, a kikötõkben elhagyott hajók hánykolódtak. Ezekben aztán kocsmákat, szállodákat, szükség esetén börtönöket alakítottak ki.
A könnyû zsákmányt már 1850-re zsebre vágták a serpenyõvel dolgozó aranyásók, ennek ellenére az aranyláz nem hagyott alább, sõt. Egyre többen érkeztek, az Aranyországban - ahogy Kaliforniát hívták - 1855-re már 300 ezernél is több kalandor kereste a boldogulást. Aki szerencsés volt, pár hét alatt korábbi fizetségének sokszorosát tehette zsebre, a legtöbben azonban még annál is szegényebbek lettek, mint amikor megérkeztek.
Idõközben az arany kitermelésének módja is fejlõdött, a csapatokba verõdött ásók elõbb vályúk segítségével mosták ki az aranyat a vízbõl, de akadtak olyanok is, akik gátat emeltek a folyón, és egy ércmosó csatornába terelték a vizet. Az 1890-es években már kotrással szerezték meg a kincset.
Sokak számára az arany inkább csak nyomorúságot hozott. Az indiánokat lemészárolták vagy elûzték, az Ázsiából és Dél-Amerikából bevándorlók sem boldogultak könnyen. Sokan családostul vágtak neki az "aranyéletnek", akkoriban azonban nem a törvény volt az úr, így sok família maradt családfõ nélkül.
(Pietsch Judit)