Az Omega tagja tanulságos történetet mesélt a rendszerváltás elõtti bürokráciáról és az akkori mûvészvilágról.
"Ott volt pár méterrel onnan, ahol mi most ülünk, egy olyan épület, ami azoknak az embereknek a sorsát döntötte el, akik az én idõmben a mûvészvilágban dolgoztak. Itt voltak a könyvkiadók, itt volt a hanglemezgyár és itt volt az akkori szocialista országba valamint akárhová máshová történõ utazásokat engedélyezõ hivatal is. Írók, humoristák, színészek, zenészek találkoztak itt a második emeleten..."
"Hofi mindig elolvasta a reggeli napilapokat és tesztelte rajtunk a neki legjobban tetszõ és legizgalmasabb történeteket, hogy min nevetünk a legjobban. Ezt már Hofi szerûen adta elõ és azonnal levette, hogy min röhögünk a legjobban, este pedig már az önálló blokkjában is megjelent belõlük egy-kettõ..." - emlékszik vissza Benkõ László.
Az Omega tagjának azonban nem csak pozitív élményei voltak a kultikus épülettel kapcsolatban, hiszen az akkori bürokrácia sokszor megnehezítette a mûvészek életét. "Ma már ember nem hiszi el, de annak idején csak utazás elõtt 24 órán belül kaptuk meg az útlevelünket és visszaérkezéskor 24 órán belül be is kellett hozni. Egyszer egy zenészekbõl, színészekbõl, humoristákból álló válogatott csapat utazhatott el Szabadkára, de a hivatalban egy pacák szórakozott azzal, hogy nem írta alá a kilépési engedélyünket, emiatt pedig nem kaptuk meg az útlevelet. A várakozás alatt összegyûltünk, kávéztunk, a Géza pedig ott állt és figyelte, ahogy egyre feszültebb lesz a hangulat. Végül többször is felment ehhez a fõnökhöz, utoljára viszont szólt mindenkinek, hogy menjünk utána... bement és szólt ennek a nagyfõnöknek, hogy adja már oda az útlevelünket és amikor nem akarta, akkor a Géza úgy pofán vágta, hogy az írógépével együtt szállt el a csávó!" - mondta el Benkõ László, aki ezután a többi pályatársával együtt sorban átvehette az útlevelét.