A hegyvidéki birkatenyésztõk szövetségénél elmondták, hogy az ilyesmi nem ritka.
A kea a kevés hegyvidéki papagájfaj egyike, s mivel kipusztulás fenyegeti - állományát mindössze legfeljebb ötezerre becsülik - 1986 óta szigorú védelem alatt áll.
Új-Zélandon nem nagyon szeretik õket, mert például merõ játékból szívesen csipegetik ki az autók ablakai körüli gumitömítést.
Mivel a természetvédelmi törvények miatt a juhtenyésztõk nem mérhetnek csapást a keákra, azok közül a "gonoszabbak" örömmel lakmároznak a négy lábon járó táplálékból.
Egyesek javasolták, hogy a gyilkos keákat fogják be és vigyék el más tájakra, Ivey szerint azonban ennek nincs értelme, mivel a madarak igen értelmesek és a sok tájékozódási pontot kínáló terepen hamarosan visszatérnének a remek "éléskamrához", bármilyen messzire is vinnék õket.
A helyi sajtó szerint Ross Iveynek és a többi hegyvidéki juhtenyésztõnek együtt kell élni a gyilkos keákkal, és jobban kell vigyázni a nyájaikra addig is, amíg kínálkozik valamilyen megoldás a problémára.