"Nem csak messzebbre akarok eljutni, mint elõttem bárki, hanem olyan messzire, amennyire csak egy ember eljuthat" - írta a kétszáznyolcvan éve, 1728. október 27-én született James Cook kapitány, minden idõk legeredményesebb felfedezõje.
Szegény sorban nevelkedett, iskolába csak öt évig járt. Egy halászfaluban, szatócsinasként a tengert bámulva kerítette hatalmába a kaland vonzása. 18 évesen hajósinasnak szegõdött, majd egy szénszállító hajón sajátította el a tengeri tájékozódás csínját-bínját, éjszakánként matematikát és asztronómiát magolt.
1768-ban a Royal Society hosszas viták után szakértelmére való tekintettel, s alacsony származását figyelmen kívül hagyva megbízta elsõ déltengeri expedíciójának vezetésével. Negyvenévesen megkapta a hadnagyi rangot, keze alá pedig egy széles, erõs és lassú egykori szeneshajót adtak. Az Endeavour elõbb csillagászokat vitt Tahitire egy napfogyatkozás megfigyelésére, majd 1769 nyarán a korabeli feltevések szerint az északi félteke tömegét kiegyensúlyozó déli föld, a Terra Australis keresésére indult. Útja során feltérképezte Új-Zélandot, majd 1770. április 19-én elsõ európaiként elérte Ausztrália keleti partjait, leírta a faunát és a bennszülötteket. Cook, aki az Új-Dél-Walesnek elnevezett területet brit birtokba vette, 1771 júliusában érkezett vissza Angliába.
Otthon hõsként ünnepelték, bemutatták a királynak és kinevezték parancsnoknak. 1772-75 között tett második útjára már két hajóval, de változatlanul azzal a feladattal indult, hogy keresse meg az ezek szerint még délebbre fekvõ kontinenst. A kapitány elsõként szelte át a Déli Sarkkört, elsõként hajózta körül ezen a szélességi fokon a Földet, s az Antarktiszt megközelítve bebizonyította, hogy a Terra Austrális legfeljebb az örök fagy világában létezhet. Útján feltérképezte Tongát és a Húsvét-szigetet, újra rábukkant a Marquises-szigetekre és felfedezte Új-Kaledóniát.
Hírneve most már túlterjedt az Admiralitás körein: végre megkapta a kapitány rangot, a Royal Society tagja lett és a Lordok házában méltatták. 1776-ban nekivágott, hogy megkeresse a legendás északnyugati átjárót az Atlanti- és Csendes-óceán között. Harmadik útja során felfedezte Hawaiit, feltárta Észak-Amerika partjait Kaliforniától Alaszkáig, de a Bering-szorosba a jég miatt nem tudott bejutni, így nyilvánvaló lett, hogy az átjárónak - ha létezik is - gyakorlati haszna nincs. A kudarctól ideges és gyomorfájdalmaktól gyötört Cook visszatért Hawaiira, ahol 1779. február 14-én egy ellopott csónak miatt kitört csetepatéban életét vesztette, hajói végül 1780-ban értek haza.
Cook többet tett a világ megismeréséért, mint bárki más a történelemben. Más téren, de legalább ekkora teljesítménye volt, hogy hajóin senki nem halt meg skorbutban, a kor rettegett betegségében, mert a matrózok étrendjébe C-vitaminban gazdag ételeket iktatott.
