A Walter Thompson manhattani marketingcsoport által megkérdezettek 77 százaléka úgy véli, hogy az amerikai álom létezik, és ma is ez teszi az országot dinamikussá.
A Walter Thompson arra is kíváncsi volt, hogy a megkérdezett több mint kétezer felnõtt szerint melyik párt jelöltjei segítenék jobban az amerikaiakat álmaik elérésében. A republikánus McCain-Palin kettõs egy hajszállal jobban szerepelt, mint a demokrata Obama-Biden páros: elõbbit 51, utóbbit 49 százalék részesítette elõnyben. (Ez nem tükrözi a jelöltek választási népszerûségi adatait, amelyek szerint Obama országos szinten biztosan vezet.) Az adat azért is érdekes, mert a megkérdezettek 58 százaléka Obama karrierjét tartja az amerikai álom példájának, míg McCainét kevesebb, 42 százalék.
Pártos megosztottság fedezhetõ fel abban a tekintetben, hogy kik hisznek az amerikai álomban. A republikánus kötõdésû válaszolók 84 százaléka felelt így, a demokraták közül csak 71 százalék. A válaszolók kétharmada úgy látja, hogy az állam a bevándorlók és más országok ügyét segíti saját állampolgárainak terhére.
A Walter Thompson elemzése szerint az amerikai álom koncepciója az utóbbi évtizedekben lényeges átalakuláson ment keresztül. A század harmincas éveiben, a nagy depresszió idején még a kemény munkához, a bátorsághoz és a kitartáshoz kötötték a fogalmat, ma már a fogyasztói magatartáson van a hangsúly. Ma már nem az érdemek állnak az amerikai álom összetevõi között az elsõ helyen, hanem a fogyasztás, a hírnév és a rang. A megkérdezettek szerint az amerikai álmot manapság leginkább a lustaság, valamint a céltudatosság és az önfegyelem hiánya, továbbá az elégtelen színvonalú oktatás és a csekély magabiztosság veszélyezteti.