Budapest - Kilencven éve, 1918. október 31-én, a vesztes elsõ világháború végén budapesti házában négy katona agyonlõtte a régi rend jelképének tartott gróf Tisza István miniszterelnököt.
Politikuscsaládba született 1861. április 22-én: apja, Tisza Kálmán a mai napig rekorderként 15 évig, 1875-90 között volt kormányfõ. (A grófi címet nagybátyja, az árvíz utáni szegedi újjáépítést irányító Tisza Lajos után ruházták rá.) A debreceni református kollégiumban érettségizett, majd német egyetemeken jogot tanult.
Tisza ragaszkodott a dualista elvekhez, külpolitikájában a kettõs szövetséghez, fõ célja a magyar szupremácia megerõsítése és kiterjesztése volt. Az újonclétszám emelése miatt kirobbant ellenzéki obstrukciót a házszabályellenes zsebkendõszavazással akarta letörni, a dulakodásba fulladt incidens nyomán pártja megroppant és az új választásokon vereséget szenvedett.Tisza feloszlatta pártját és visszavonult a politikától.
1910 volt számára a diadalmas visszatérés éve, amikor újonnan szervezett Nemzeti Munkapártja fölényesen gyõzött a választásokon. A kormány megalakítását azonban nem vállalta. Ellenezte az általános választójog bevezetését, pártolta viszont a hadsereg fejlesztését, így a véderõtörvény miatti ellenzéki obstrukciót házelnökként új házszabály elfogadtatásával, majd karhatalommal törte le. Erõszakossága miatt robbant ki 1912. május 23-án a pesti vérvörös csütörtök, majd június 7-én rálõttek a parlamentben (a golyó nyoma ma is látszik a faburkolaton.)
1913-ban lett ismét kormányfõ, tevékenysége folyamatosan parlamenti viharokat provokált. Az államhatalom megerõsítése és a háborús készülõdés érdekében tovább korlátozták a gyülekezési jogot, erõsítették a cenzúrát. A szarajevói merénylet után viszont ellenezte a hadüzenetet, mert felkészületlennek tartotta az országot, féltette a Monarchia egyensúlyát és tartott az Erdélyre vonatkozó román igényektõl. Mégis a helyén maradt, de a koalíciós kormány felállítására irányuló törekvései kudarcot vallottak. Az egyre népszerûtlenebb Tisza ellenezte a reformokat, konfliktusba került a katonai vezetõkkel is, így általános megkönnyebbülés fogadta, amikor a Ferenc József halála után trónra lépõ IV. Károly 1917-ben felmentette a kormányfõi posztról.
Tisza 1917 szeptemberében ezredesként kiment a frontra. A háború végére a vereség és a régi rend jelképének számított, két ízben is rálõttek az utcán. 1918. október 17-én õ jelentette be a parlamentben, hogy a háborút elvesztettük. Az egyébként vértelen õszirózsás forradalom napján, október 31-én villájában lõtte agyon négy katona, a merénylõk közül kettõt 1921-ben elítéltek.