Valóságos botránykönyv lett Friderikusz Sándor kötete.
A televíziós néhol már-már alázásba hajló szókimondással ír kollégáiról is, többek között arról, hogy egyszer meg akarta ölni Pálffy Istvánt.
Többször is spiccesen vezetette a Jó estét, Magyarország!-ot Friderikusz Sándor szerint Pálffy István, majd azt nyilatkozta róla, hogy kitalicskázta a pénzt a tévébõl.
Friderikusz egy médiafogadáson, rummal bátorítva magát esett neki a híradósnak.
Szerinte Pálffy százszor többet képzel magáról, mint amennyi valójában. Pálffy István úgy véli: sok "szomorú baromság" van Friderikusz könyvében, s ideje lesz "elsétálni" a bíróságra. A kötetben szintén említett Vitray Tamás pedig befejezettnek tekinti a kapcsolatot a televízióssal.
Friderikusz Sándor egyébként nemcsak a szakmáról, hanem magánéletérõl is nyíltan beszél az interjúkötetben. A sztár azt fejtegeti például, miért nincs társa.
Bevallja õszintén, sosem kapta el annyira a szenvedély, hogy úgy érezte volna, együtt kell maradnia egy emberrel. Véleménye szerint az összes, szenvedélyre való képessége az alkotásban nyilvánult meg.
Úgy érzi, élete középpontjában mindig a tevékenysége állt, ezért az is lehet, hogy a kínálkozó lehetõségeket sem mindig vette észre.
Ám ha észre is vette, fejti ki Friderikusz Sándor, a következõ pillanatban megint arra összpontosított, milyen feladatok várnak még rá, mivel kell foglalkoznia a soron következõ mûsorban, mit hogyan csinál majd...
A televíziós bevallja, hogy soha semmi nem volt olyan fontos számára az életben, mint a munkája. Talán emiatt nem tudta tartósan befolyásolni semmilyen vonzó érzés...
Friderikusz Sándor számára a televíziózásnál nincs izgalmasabbb foglalatosság - hiszen embereket ismer meg, filmet készít róluk, s naponta magyaráz társadalmi változásokat.
Azzal is tisztában van, hogy annak, aki azonban ezeket sosem élte át, nem könnyû ezt megérteni.