Bettie Page, az ötvenes évek kultsztárja, Amerika egyik leghíresebb fotómodellje, 85 éves korában elhunyt Los Angelesben.
Egy hónapja tüdõgyulladás miatt került egy Los Angeles-i kórházba, a múlt héten szívinfarktuson esett át, s csütörtökön bekövetkezett haláláig már nem nyerte vissza az öntudatát - jelentette be Mark Roesler, az ügynöke. A New York-i titkárnõ az ötvenes évek közepén egycsapásra kultikonná vált provokatív fényképeivel, amelyek többek között a Playboy magazinban jelentek meg.
Amerika összes férfija vele tapétázta ki a garázsát vagy az ágya melletti falat.
"Szabad szellemével és szégyent nem ismerõ érzékiségével egy egész generáció képzeletét ejtette rabul" - méltatta Roesler.
Bár a felkapott szexszimbólum, a "megtestesült szépség" (ahogy Roesler fogalmazott) pár év után eltûnt a magazinok hasábjairól, ma is úgy tekintenek rá, mint aki segített elõkészíteni a hatvanas évek szexuális forradalmát. A feministák szintén ünnepelték szabad szelleméért.
"Figyelemre méltó hölgy volt, a popkultúra ikonikus alakja, aki hatással volt a szexualitásra, a divatra, olyasvalaki, aki maradandó nyomot hagyott a társadalomban" - mondta Hugh Hefner, a Playboy alapítója.
Page a Tennessee-beli Nashville-ben született 1923-ban rendkívül szegény családban. Több testvére volt, s míg otthon éltek, apjuk molesztálta a lányokat.Karrierje Jerry Tibbs amatõr fotós jó szemének köszönhetõ, aki az elsõ képeket készítette róla. Page egyik leghíresebb fotója, a Miss January a Playboyban jelent meg 1955-ben.
"Sohasem gondoltam, hogy szégyellnivaló. Normális dolognak éreztem. Egyszerûen jobb volt, mint napi nyolc órában monoton verni az írógép billentyûit" - emlékezett vissza 1998-ban a férfimagazinnak adott interjújában.
Az ötvenes évek végén eltûnt a nyilvánosság elõl. A vallásban talált menedéket. Háromszor ment férjhez, de nem sikerültek házasságai. Gyermeke nem született. Többször szorult pszichiátriai kezelésre.
A nyolcvanas évek óta ismét tekintélyes rajongótábora alakult ki. Dalok születtek róla, több életrajza is megjelent, internetes honlapok, képregények, játékfilmek és dokumentumfilmek elevenítették fel egykori fényét. Õ maga nem akarta, hogy fotózzák, az volt a véleménye, hogy úgy kell megmaradnia az emberek emlékezetében, ahogy híres képein látták.