Hadjárat indult a rágógumi kiköpésének szokása ellen Mexikóban, a rágógumi õshazájában, ahol fejenként 1,2 kilogramm fogy évente a ragadós mûanyagból. Mexikóváros járdáin hetven kiköpött rágógumi jut minden egyes négyzetméterre.
A fekete foltok ellen a városvezetés német gépekbõl álló flottát állított hadrendbe. A szerkezetek forró gõz és vegyszer segítségével takarítják a 700 éves belváros nemrég felújított, kézzel csiszolt járdaköveit.
Tudatformáló kampány is indul.
Ricardo Jaral szerint azonban rágógumit nyelni helyes dolog. "Én mindig lenyelem a rágót és még soha nem lett bajom tõle" - mondta a fõtisztviselõ. Egy további alternatíva az õsi maja rágózási hagyomány felélesztése lehet. A maják rágógumijának alapanyaga a szapotilfa tejszerû nedve volt. A Mexikó déli részén õshonos fából származó, chicle nevû anyagot fogtisztítási céllal rágták.
A modern rágógumi karrierje az 1860-as években kezdõdött, amikor New Yorkba utazott Antonio Lopez de Santa Anna mexikói tábornok, aki a szapotilfa nedvébõl gumit akart gyártani. Tervéhez nem talált partnereket, az anyag híre viszont eljutott Thomas Adams feltalálóhoz, aki elkezdett kísérletezni vele. Ízesítette, cukrozta, találmányára pedig egész iparág épült.
A maja biorágó helyét aztán lassan átvette a szintetikus rágógumi, amely évezredek alatt bomlik csak fel, ragad és foltot hagy minden felületen. A mexikói chicletermelõk szerint a megoldás a visszatérés az õsi hagyományhoz. A természetes alapú rágógumi "kiszárad, széttöredezik és elporlik" - mondta Manuel Alderte, a termelõk szövetségének vezetõje. Az organikus, kõolajmentes rágó a szövetség tervei szerint hamarosan a piacra kerül. "Nagy melegben ugyan egy darabig ragadós marad, de fél éven belül bármilyen éghajlaton lebomlik" - mondta Manuel Alderte.