A kereskedelmi tévécsatornák kvízmûsoraiban a játékosok a sors kiszolgáltatottjai, hiszen nem csak a szerencsén múlik, hogy sok pénzt nyerjenek, hanem azért is, mert koránt sem biztos, hogy az összeget ki is fizetik.
Aki játékosként vesz részt egy ilyen mûsorban több izgalomnak van kitéve, mint azt a nézõ gondolná. Elsõ körben egy válogatáson mennek át, hogy kameraérettek-e. Ez akár több fordulós is lehet. Csak ezután juthat el a játszani vágyó az adás felvételéig, ami elõtt azért egy nagyon szigorú szerzõdést íratnak alá vele.
Emellett egy külön fejezet tartalmazza az esetleges kifizetés körüli mizériát. Ebben olyan feltételekkel, mint például: csak akkor fizetik ki a nyereményt, ha az adás mûsorba is kerül. A szerzõdés szerint mindegy, hogy a csatorna dönt úgy, hogy nem adja le, vagy a játékos nem szeretné. Ilyen esetben elég súlyos kötbért kell kifizetnie, amely tartalmazza a mûsorkészítés teljes költségét is.
A napilap megkeresésére egy játékos azt nyilatkozta, hogy mindkét kereskedelmi csatornával állt már szerzõdésben, és egyik mûsorból gyõztesen távozott, de a csatorna mégsem fizetett.
Az RTL Klub kommunikációs igazgatója elmondta, hogy az õ szerzõdésükben is van ilyen kitétel, de a Fogd a pénzt és fuss címû mûsorban a nyertesek megkapták a pénzt, hiába szûnt meg az adás.
A Tv2 szóvivõje viszont visszafogottabban nyilatkozott ebben a kérdésben, ugyanis elmondása szerint a szerzõdés tartalmi részét õ nem ismeri, de a Cápák címû produkció minden nyertesét kifizették. A többi mûsorról nem beszélt.
Rózsa György, aki vezetett egy jó pár ilyen mûsort elmondta, szomorú, hogy ilyen kitételek szerepelnek, de tudja, hogy az üzletben sokszor a kisbetûs részek adják a szerzõdés alapját.
Hosszú éveken keresztül vezetett kvízjátékot a közszolgálati érában, de nem emlékszik, hogy divat lett volna az ilyesmi, aki nyert az mindenképp megkapta a pénzt.
Elszomorítónak tartja, hogy a kereskedelmi csatornák feltételhez kötik a kifizetést, bár gazdasági szempontból van benne ráció. Õ maga a szerzõdések elsõ oldalát el sem olvassa, mert a valóság az apró betûk között bujkál, bár az etika szerinte is megkívánná, hogy a szerzõdések negatív tartalmára fel kell hívni a figyelmet.