A csontmaradványokat Herxheimben, Speyer közelében találták. Mintegy hétezer évvel ezelõtt, Kr.e. 5400 és 4950 között telepedtek meg itt a korai földmûvelõk és állattartók, akik búzát és árpát termesztettek, juhokat, sertéseket és szarvasmarhát tartottak. A farmerek egy kis falut építettek, ahol legfeljebb egy tucat ház lehetett.
A település köré két árkot ástak. Ezek nem szolgálhattak védelmi célokat, mivel nem értek körbe. Nem szánták õket ossariumnak, "csontháznak" sem, mivel a vonaldíszes kultúra népe eltemette vagy elhamvasztotta" halottait. Ennek ellenére egy építkezést megelõzõ leletmentõ régészeti feltárás során az árkokban emberi csontok tízezreire bukkantak.
Az elsõ ásatások során, amelyeket még az 1990-es évek végén végeztek, a csontokon látható rengeteg sérülést a tudósok annak tulajdonították, hogy egy tömeges kivégzés áldozataira bukkantak. Tavaly azonban a csontokat Bruno Boulestin, a Bordeaux-i Egyetem antropológusa vizsgálta meg, kiderítvén, hogy 2000 csonttöredék mintegy tíz személytõl származik.
"Lehetetlen egyenesen bebizonyítani, hogy valóban kannibalizmus áldozatairól van szó. Az ismétlõdõ sérülések azonban arra utalnak, hogy az áldozatokat megették" - magyarázta Bruno Boulestin.
Mint kifejtette, a törések, vágások, a szétzúzott csontvégek, a kaparások nyomai arra utalnak, hogy az áldozatokat feldarabolták, az inakat elvágták, az izmokat pedig lefejtették. A csigolyákat szétvágták, hogy eltávolítsák a bordákat, hasonlóan dolgoznak a jelenkori hentesek, amikor feldarabolják a vágóhídon az állatokat. A koponyatetõt eltávolították, hogy hozzáférjenek az agyvelõhöz. Egy másik árulkodó jel, hogy csupán a csontok töredékében fedeztek fel csontvelõt.
Az elõkerült csontvázak alapján kiszámolták, hogy körülbelül ezer ember esett a kannibálok áldozatául.
"A történelem elõtti korban ilyen méretû tömegsírra nincs más példa" - hangsúlyozta Andrea Zeeb-Lanz, a regionális régészeti hivatal vezetõje. Hozzátette: van ugyan más újkõkori példa a kannibalizmusra, különösen Franciaországban, ám nem ilyen mérvû.
A csontok között talált cserépdarabok vizsgálata alapján az is kiderült, hogy a kannibalizmus gyakorlata egy félévszázados idõszakra korlátozódott. Semmi sem utal arra, hogy az áldozatokat éhínség miatt pusztították el. A településen legfeljebb százan élhettek, így az sem világos, hogy hogyan bírhatták le a farmerek az áldozatok tízszer nagyobb csoportját.
A régészek végül arra a következtetésre jutottak, hogy valamiféle rituális gyilkosságról lehetett szó. Feltevéseik szerint a vonaldíszes kultúra népe rendszeres idõközönként gyûlt itt össze, magukkal hozva foglyaikat és kerámiaedényeiket, hogy részt vegyenek az áldozati szertartáson.
"Ebben az idõszakban a vonaldíszes kultúra népe válságban volt, ami végül az eltûnéséhez vezetett. Valószínûleg világuk eltûnését igyekeztek meggátolni valamilyen szertartás révén, amelynek csupán egy része volt a kannibalizmus" - fejtegette Andrea Zeeb-Lanz.