A népszokás szerint 3-3,5 kilós sajtokat - kerek formájúkat - gurítanak le egy hegy meredek lejtõjén, 200 méteres távon, a versenyzõk meg rohannak a sajt után. Az gyõz, aki elõbb leér.
Átlagosan úgy húszan sérülnek meg a bõ 200 fõs mezõnybõl. A rekord 1997-ben volt, akkor 33 embert kellett ellátni.
A kockázathoz képest a nyeremény elég szerény: a megviselt, agyonhorpadt sajtot kapják a gyõztesek.
És még örülhetnek, hogy nem jó hatvan évvel ezelõtt nyertek. Akkoriban ugyanis - a II. világháborús és az azt követõ élelemhiány miatt (1941-1954 között) - a versenyzõk csak hatalmas fasajtot kaptak a gurításhoz, igaz, valódi sajttal töltve. A töltelék azonban csekély méretû volt, csupán egy kis lyukat fúrtak a fasajtba, és abba dugták az igazi gloucesteri sajtot.
A hagyomány egyébként dokumentálhatóan 1826-ra nyúlik vissza, de vélhetõen sokkal régebbi, a pogány idõkben gyökerezhet.