„Fogalmunk sem volt, hogy mi történik majd a kapszulával, amikor Felix elõrecsúsztatja az ülését, kimászik és kilép.” - mondja Luke Aikins ejtõernyõs szakértõ, a Red Bull Stratos légi stratégiájának kidolgozója. „Attól tartottunk, hogy gond lesz a kapszula elhagyásával, ha az idõközben megmozdul, de ez nem következett be. Így sikerült ezeket a problémákat kiküszöbölnünk.”
A kapszulából való kilépés gyakorlása bungee jumping segítségével: Ezután egészen szürreális jelenetek következtek, hiszen az ûrtechnológia kiváló szakemberei és a tesztpilóták – köztük Joe Kittinger, akinek jelenlegi rekordját szeretné megdönteni Baumgartner – egy elhagyatott lancasteri vidámparkban gyûltek össze, hogy olyasminek legyenek tanúi, amit eddigi pályafutásuk során egyikük sem tapasztalt: teljes nyomású ûrruhában és sisakban végzett bungee jumping ugrásnak.
„Nagy magasságból történõ ugrás esetén nem jutna az ember eszébe a bungee jumping, de Felix így meg tudja tapasztalni a kilépést és az elõre való forgást.” - magyarázza Art Thompson, az ugrás technikai projekt-igazgatója.
A föld felett 200 lábnyira (61 méterre) felfüggesztett darukosárból végzett jó néhány ugrás után Baumgartner kilépési technikája végre elérte azt a pontot, amit a csapat egyik tagja „tökéletesként” jellemzett. „Van még egy ismeretlen tényezõ, nevezetesen mi történik a testemmel a hangsebesség átlépésekor, de legalább tudjuk, hogy a kilépés menni fog.” - mondja Baumgartner.
Nagy magasságból végrehajtott ejtõernyõs ugrások: Az egyhetes tesztsorozat végén következtek a Perris (Kalifornia) sivataga felett kb. 26.000 lábról (7900 méterrõl) végrehajtott ejtõernyõs ugrások. A május 27-én végzett teszt a kora tavasszal végrehajtott hasonló ugrások folytatása volt. Baumgartnert bosszantotta a felszerelés nehézkessége, különösen az, ahogy a mellkasára erõsített és a zuhanáshoz rendkívül fontos kommunikációs és technológiai központként szolgáló egység szorította a sisakját, zuhanáskor akadályozta mozgását és a földet éréskor zavarta a látásban.
A cél az volt, hogy probléma nélkül ki tudjon lépni a repülõgép hátsó végébõl, emellett fel akarták mérni a teljes nyomású ruhában való mozgást és különbözõ testhelyzeteket, megfigyelni a ruha nyomáscsökkenését ugrás közben, valamint kipróbálni azt az új mellkasi egységet, ami az egyik oldalról már nem takarja Baumgartner látószögét, így látja, hogy hol kell földet érnie. Baumgartner technikája és a továbbfejlesztett felszerelés olyan nagyszerû összhangban mûködött, hogy a csapat az összes kitûzött célt teljesíteni tudta.
„Minden teszttel egyre többet tanulunk.” - jegyezte meg boldogan Baumgartner a reptéren. „Aztán visszamegyünk a központba, és elvégezzük a változtatásokat. Amikor legközelebb kijövünk ide, újra elvégezzük a teszteket, és ha tökéletesen sikerül, akkor továbblépünk. Nagyon elégedett vagyok a mai teszt eredményével.”
Gondolatok a halandóságról és a felkészülés folytatásáról
Baumgartner és csapata ebben a szellemben kezd hozzá a következõ tesztelési idõszak végsõ elõkészületeihez. Nagyon intenzív periódus vár rájuk, amely során elõször a kapszula összes rendszerének nyomástesztjét végzik el szimulált körülmények között 120.000 láb (36.500 méter) magasságon, majd ezt követik az ennél egyre nagyobb magasságból végzett ballonos ugrások.
Baumgartner ugyan örül az eddigi sikereknek, de bevallja, hogy néha vannak még aggályai. Megjegyzi, hogy bármennyit is tesztelik a technológiát, soha nem tudják teljesen kizárni az emberi tévedés lehetõségét, így folytatva: „Leginkább az a veszélyes rész aggaszt, amit a projekt során esetleg figyelmen kívül hagyunk. Megpróbálunk mindene eshetõségre gondolni, de mindig lesz valami, amivel egyáltalán nem számoltunk. És lehet, hogy ez az életembe kerülhet.”
Látszik, hogy a halandóság igencsak a központi gondolatai között van, majd így töpreng: „Meghívjam az édesanyámat az ugrásra vagy sem?” Elmondja, hogy anyja Ausztriában él, majd hozzáteszi: „Ha minden sikeresen alakul, nagyon szeretném, ha ott lenne, mert természetesen vele szeretnék elsõként beszélni az ugrás végeztével.
Ha viszont valami probléma adódik, semmiképpen sem akarom, hogy ott legyen, mert nem akarom, hogy szemtanúja legyen a halálomnak. Ebben a kérdésben még nem döntöttem.”
„Ha azt gondolnám, hogy ez egy öngyilkos mutatvány, sem én, sem a többi szakember nem csatlakozott volna a csapathoz.” - mondja Dr. Jonathan Clark, a NASA ûrhajósok korábbi orvosa és az ugrás orvos-igazgatója. „Itt van Joe Kittinger, itt vannak a tesztpilóták, és egy sor ûrrepülési szakember. Ez nem egy kaszkadõr mutatvány; ez annak bizonyítása, hogy lehetséges a légkör felsõ rétegébõl végrehajtott katapultálás, szabadesés és a légkörbe való visszatérés.”
„A felkészülés nagyon jól halad.” - mondja Baumgartner. „Hamarosan ’élõben’ fogom mindezt végrehajtani, így jó érzés, hogy megfelelõen felkészültünk.”
A Red Bull Stratos során gyûjtött adatok potenciális felhasználását kiemelve Dr. Clark így folytatja: „Jelenleg az ûrrepülõgép menekülési rendszere 100.000 lábra (3048 méterre) van hitelesítve. Hogy miért? Mert ez volt Joe Kittinger rekordja. Sok cég verseng azért, hogy szerephez jusson az ûrturizmushoz, a légkör felsõ rétegében végzett tudományos munkához és hasonló feladatokhoz szükséges szállító eszközök biztosításában. Ezekhez a rendszerekhez - különösen a tesztelési és fejlesztési szakaszban - szükséges egy esetleges menekülési rendszer, aminek kialakításában szerepet kaphatnak az általunk szerzett tapasztalatok.”
