Elsõre talán különösen hangzik, de tény: Lothar Matthäus a 83 ezer lakosú Velbertben a városháza tulajdonosa volt 94 százalékában. Pontosabban annak a háromezer négyzetméteres épületnek, amelyben az önkormányzat helyet kapott.
Az ügy elég szövevényes és bonyolult, és a részletek nem is annyira érdekesek. Annál inkább az, hogy a bírósági idézést nem tudták Matthäusnak kikézbesíteni, ugyanis sem odahaza, sem külföldön nem bukkantak a nyomára. Érdekes módon a Bild újságírói azonnal utolérték a német sztárt, aki a tõle követelt pénzzel kapcsolatos kérdést elhárította – „majd ha az ügyvédemmel átnéztük az aktákat” –, viszont a nyakára küldött nyomozóknak adott egy tanácsot.
– Detektívekkel kerestetnek? Ügyes fiúk lehetnek! Tudhatnák, hogy az állandó lakhelyem Budapesten van, még az osztrák közlekedési hatóságok is ide postázzák a büntetõcédulákat, ha rossz helyen parkolok valahol Ausztriában.
Hogy a budapesti lakás nem kamu – s a címben írt bujkálás szó is idézõjelben értendõ –, azt Matthaüs egyik pesti jó barátja is megerõsíti. Szerinte Lothar nagyon szereti a várost, s legalább havonta egyszer „hazalátogat”, ilyenkor a Rózsadomb tövében található társasházi lakásában tölti a napjait. És természetesen a postáját is átnézi...