A perthi - ausztráliai - Curtin Egyetemen Alexander Nemchin irányítása alatt végzett kutatás német, ausztrál és amerikai kutatói egy 1972-ben a Holdról a Földre szállított kõzetminta vizsgálatából tudták pontosan megállapítani, hogy mikor szilárdult meg a Hold felszíne.
Ám az vitatott, hogy pontosan mikor ment végbe a holdi magmaóceán kristályosodása."A holdi magma kristályosodását csak hozzávetõleg tudták beilleszteni a Hold történetének elsõ 250 millió évébe" - emlékeztetett a tudós. A cirkon elemzésével azonban sikerült precízen meghatározni, ugyanis a cirkon a magma megszilárdulásának legutolsó fázisában alakult ki.
A kristály 4,42 milliárd éves - állapították meg a tudósok. Ebbõl az következik - mondta Nemchin -, hogy a Hold külsõ kérge nagyjából 100 millió év alatt szinte tökéletesen kialakult. Ám a felfedezés "csak akkor helytálló, ha ez volt a legöregebb cirkon", vagyis "ha valaki ennél idõsebb anyagot talál, tovább tolhatjuk az idõt."
A szakértõk régóta tudták, hogy cirkon van a Holdon, de a kezdeti figyelem az utóbbi 20-30 évben elillant.Nemchin stábja a múlt évben cirkonkristályba zárva bukkant rá a Föld legõsibb gyémántjára a nyugat-ausztráliai Jack Hills vidéken.
"Szerintünk a Földet is ugyan olyan magmaóceán borította egykor, mint a Holdat" - vélekedett. "Az a kérdés, hogy a két magmaóceán az ütközés következtében keletkezett, vagy a földi magma már az elõtt is létezett."
Ha megértjük, mi történt akkor, jobban fogjuk érteni, mit látunk most" - érvelt Nemchin.
A kutatócsoport a NASA-tól kapta a megvizsgált cirkonkristályt, amelyet az 1972. december 11-én a Holdon landolt Apollo 17 ûrexpedíció hozott magával a Földre.