Hámori Gabriellának fontos a hûség. Ennek ellenére természetes dolognak fogja fel a hûtlenséget.
"Sokszor nem úgy jön egy új szerelem, hogy az elõzõnek már vége van. Egymásba csúsznak a kapcsolatok, és nem lehet eldönteni, melyik érzés az erõsebb, az érvényesebb.
Minden komoly kötõdésemre hálásan gondolok, mert sokszor durván megmutatták nekem, hogy miben vagyok tökéletlen. Emiatt tanulást is jelentenek nekem a kapcsolataim. És ezért sem tudok dühös lenni, ha valaminek vége lesz. Nem tud hosszan fájni.
A hûtlenséget természetesnek fogom fel, de nem gondolom, hogy tiszta cselekedet. Az ember nem, mindig okos akar lenni, hanem inkább megélni szeretné azt, amit a pillanat hoz.
Ezzel együtt egy ilyen helyzetbõl inkább kilépek, mert émelygek a hazugságtól, a sajátomtól és a másétól is.
Egyébként azoknak a nõknek tudnak hazudni, akik illúziókat kergetnek, akik szeretethiányosak, és nem bíznak magukban. Másik szinten ugyan, de most én is ennél a leckénél járok: bizalom."