Kanadában is nagy az Isten állatkertje és alacsony a kerítés. A felállás: van egy felnõtt nõ, meg annak egy pasija, plusz egy kislány. A kislány nem jön ki a pasival. Mi a reakció? Próbálkozunk békíteni, s ha nem megy, akkor kiadjuk az illetõ útját, s keresünk mást. Embereknél ez így megy.
Persze, ösztönlényeknél másképp mûködik. Vannak lények, akik akiknek az élet nem a család (benne a gyerek és társ egyaránt), hanem csak és kizárólag a vágyak kiélése – nem csak nálunk, de Kanadában is. Az ösztönlények primitívsége határtalan. Képzeljük el a következõt:
A nõstény: A lányom nem bír téged.
A kan: Most mi legyen?
A nõstény: Megölöm…
A kan: Oké.
Vagy pedig:
A nõstény: A lányom nem bír téged.
A kan: Most mi legyen?
A nõstény: Nem tudom…
A kan: Öld meg.
A nõstény: Oké.
Ebbe bizony mindkét félnek bele kellett egyeznie. Hazai viszonylatban az ilyenek miatt gondolkodik az ember sokszor azon, hogy vissza kellene állítani a halálbüntetést.