Egy roma esküvõn tradíció, hogy az összes családtag képviselteti magát. Gyõziéknél azonban valami nem stimmel, hiszen több, egészen közeli vérrokon sem volt jelen az esküvõn, csak mintegy harmincan kísérték el õket a templomba.
– Még mindig nem hiszem el, hogy az édesapám, és az édesanyám kikosarazott – mondja halk hangon Gyõzike. – A felségemmel, Beával mentünk hozzájuk látogatóba, és akkor akartuk átadni a meghívókat. Azt meg egyszerûen az arcomba vágta az apám! – mondja a sztár, aki egyszer csak elsírta magát.
– A szüleim a mai napig nem fogadják el, hogy Bea a feleségem. Nem hajlandók beletörõdni, és még arra is képesek voltak, hogy megszégyenítsenek az egész család, és az ismerõsök elõtt.
Úgy érzem magam, mint egy árva, akinek nincsenek szülei. – mondta zokogva.
Megkerestük az édesapát is, hogy mondja el: miért nem ment el a fia esküvõjére?
– Nem mentünk el és kész! – mondja határozottan. – A feleségemmel már az elsõ perctõl kezdve elleneztük, hogy Gyõzõ feleségül vegye Beát. Nem szeretjük azt a nõt na! Mit szépítsem. A fiam dolga ha elveszi, hát tegye. De mi ehhez nem asszisztáltunk az elsõ esküvõn sem, az ötödiken meg pláne nem!